...még 2000-ben kezdődött (ha nem akarok nagyon messziről indulni, hogy egyik nap felkeltem, és azt mondtam, lakást szeretnék Pesten).
Szóval lakást kerestünk, és találtunk egy kivitelezőt, 18. kerületi irodával, alapvetően szimpatikus, de annyira nem is meggyőző munkatársakkal. Na de hát az ember hamar öregszik, lépni kell, belevágtunk. Pontosan nem tudom, mikor, olyan októberben lehetett, hogy 850.000,- Ft odaadtunk, papíron átvették, elismerték. Ez csak amolyan "komoly szándék jelzéseként" szolgált az általuk épített pesterzsébeti társasház egyik lakására, nem minősült foglalónak. 2001 januárjában jelentkeztünk, hogy megvan az önrészhez szükséges további kb 2 millió forint (ekkorra adtuk el avidéki kis házunkat). Kérdeztük a céget, ugyan mege-e van-e még-e az általunk kiszemelt lakás. Személyes találkozót kértek, ahol megtudtuk, hogy sajnos kiszálltak az építkezésből, eladták az egész projektet, és az új vevő másnak adta el a lakást.
Semmi baj, jöhet vissza a pénz, így jártunk. Oké, nincs náluk, de kiveszik a bankból x nap múlva, amikor kapnak pénzt valahonnan, találkozzunk itt és itt, ekkor és ekkor. Itt jött egy kis aggodalom, hiszen az én pénzem ugyan hova lett, de hát oké, legyen. Tali előtt fél órával telefon: ne jöjjünk, nem jött egy utalás, amit vártak. És kérem ez volt az utolsó beszélgetésünk civilként.
Eztán a szokásos: volt ügyvéd, feljelentés, cég ellen, magánszemély ellen, elutasítva ("nem sikkasztás, pénzügyi akármicsoda, rendezzék a felek", ja, mint bősnagymarost), fellebbezve, jóváhagyva, de az adós eltűnt, emiatt felfüggesztve, rendőrségnek átadva, rendőrség nem találja, rendőrség megtalálja, szembesítés, ügyészségnek átadva, vádemelési javaslattal visszaküldve, per kitűzése, adós nem jön el (egészségügyi okok), fél év múlva újra próbálkozva, adós eljön...ezalatt eltelt 8 év (hát igen, minden egyes komplikáció fél-egy év). Per lezajlik: adós, fizess. Ha akarsz. Mert hogy hogyan szól az ítélet? Kamatokkal 1,4 millió forintot adós köteles megtéríteni, továbbá büntetésként 180ezer(!) forint megfizetésére köteles az államnak. Ha nem fizet? Börtön! Hurrá! Ja, de csak a büntetésnél. Az adósságot nem szankcionálják. Azt hajtsam be én. Gyúrjak vagy nézzek csúnyán. Bírósági végrehajtó (újabb 60ezer forint, előre fizetve általam) nagyjából röhögve lezárta: nincs a nevén semmi, nem tud mit tenni. De ha megtudok valamit (én!!!), nyugodtan hívjam, segít. Felhívom a mindenki által ismert behajtócéget, mire azt a meglepő választ kapom, hogy bíróságí ítélet után már csak a végrehajtó járhat el, sajnos ők nem. Teccikérteni, aki lekér faxon 3-4 hatósági igazolást, hogy az adósnak se kocsija, se lakása, és becsukja a mappát. 60 ezerrel beljebb van; gondolom a bíróság ömleszti felé az ilyen ügyeket.
Itt vagyok egy 8 év után született bírósági ítélettel, és egy újabb elvesztegetett végrehajtási évvel, és tulajdonképpen le vagyok tojva. Az állam amit lehetett, megtette: behajtotta saját költségeit. Viszont kiszámoltam, mennyire megéri sikkasztani: el kell venni - legyen mondjuk egy 50 lakásos társasház, ehhez elég egy telek - 50 embertől 2-2 milliót. Az 100 millió. Adjuk el a telket, és tűnjünk el. 8-9 év múlva valószínűleg vissza kell fizetnünk jelenértéken 5-10 millió forintot, ezért ezt külön számlán kamatoztassuk addig is (mert különben börtönbe kerülünk), egyébként meg semmi ne legyen a nevünkön, és az állam megvéd minket minden egyéb kötelezettségtől.
Esetleg ha akad 1-2 idegesebb fajta, aki gépágyúval tör a házunkba, na azt azért fizessük ki. A nagy számok törvénye alapján lesz ilyen, de összességében jó üzletet csináltunk, mi és az állam.
